Az Utcaképekben a hétköznapok apró rezdüléseinek rögzítését olvashatjuk minden szerdán.
A szírnél
A betérőnek ideje sincs megcsodálni a kedves hang forrását, mert tekintetét rabul ejti egy hatalmas faragott pult, rajta apró csont figurákkal, amik elefánt és teve formájúak. Mellettük egy nagy ébenfa dobozban fahéjas, gyömbéres és citromos cukorkákat rejtő rekeszek fekszenek. A pulttól balra ujjpercnyi gyöngyökből álló függöny egy másik helységet takar. Ebben a szobában a fal mentén nagy polcok állnak, rajtuk millió különböző ezüst műtárgy és mindenféle színű vízipipák. A műtárgyak közt áll egy aprócska arany olajlámpás, mely színében merően elüt a többi tárgytól. Félbehajtott papírlapon egy játékos figyelmeztetés díszeleg, amit láthatóan nem vesznek figyelembe a betévedők, mert a lámpás oldala csakúgy csillog a sok súrolástól. Ennek talán az az oka, hogy jó messze van a pulttól, és senki nem hiszi, hogy a kamera felvételeit valaha bárki is megnézi. A polcok közt egy alacsony asztal és egy nagy perzsa szőnyeg található. A kávéfoltos dohányzóasztalon áll a rádió, amiben újra megszólal egy különleges keleti dallam. A helységet kávé és pipadohány keveredő illata lengi be. A zene és az émelyitő illat egészen nyugodt atmoszférát teremtenek az üzletnek. Mikor az ember hazaindul, a nyíló ajtó felett megint felkacagnak a csengettyűk.
Ha visszapillant a kirakatra, a pálmafák tisztelettudóan, meghajolva búcsúzkodnak. Így fest a hely, ahol megáll az idő, és ahol a külvilág szabályai nem érvényesek a megpróbáltatások alatt sem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése