ENYÉSZET ELLENI MŰVÉSZET | Utcaképek 16.

Az Utcaképekben a hétköznapok apró rezdüléseinek rögzítését olvashatjuk minden szerdán. 

Utcakép 16 

Bizonyos kereszteződésekhez és kihajtókhoz kihelyeznek tükröket, melyek a sofőröket segítik a körültekintésben. Egy ilyen tükör található szilánkjaira törve az egyik budapesti temető bejáratánál. Szinte emlegetnem sem kell a babonát a szerencsétlenség és a törött tükör főszereplésével, hogy mindenkinek eszébe jusson. Talán pár napja történt, amikor néhány kisfiú kavicsokkal játszott a járdán. Ahogy ez a tükör eltörött, csupán használhatatlan cserepekké és póznává lett. Elveszett a lényeg, ahogy bizonyára megannyi apró szilánkja is.

Arisztotelész szerint, a test és a lélek elválaszthatatlan, akárcsak az anyag és a forma. Milyen érdekes, hogy amint ez az egység felbomlik, például a halál beálltakor, mégis különválik ez az elválaszthatatlan. És mi is történik olyankor? Mikor a testet elhagyja a lélek, a test elpusztul, bomlani kezd. Lehet, hogy a test lényege a lélek? 

A magyar nyelv megengedi azt a szójátékot, hogy azt mondjam, a tükör, vagy bármilyen tárgy lelke az egység. Onnantól kezdve, hogy a tükör eltört, ha össze is ragasztjuk, nem képes azt a képet adni, mint eredeti állapotában, az egység felbomlott, szilánkokká lett. Vagy beszélhetünk akár egy törött bögréről is, amit bár összeragasztottunk, mindig féltünk, nehogy megolvadjon a ragasztó, ha forró teát öntünk bele. 

Hogy a lélek hová lesz? Nem tudom. De a test úgy, mint az üvegcserepek, elemeire bomolva, törve, beépül egy új szervezetbe és visszakerül abba a körforgásba, amiből kiesett.