Az Utcaképekben a hétköznapok apró rezdüléseinek rögzítését olvashatjuk minden szerdán.
egy kis lendületet adva a hideg, téli napokra.
Utcakép 7
Ha hosszú éveken keresztül ugyanazon az úton járunk, előbb-utóbb megjegyezzük az utcaneveket, boltokat, feliratokat, esetleg még néhány ismerős arcot is felfedezhetünk a megszokott útvonalon haladva. Nap, mint nap szembe jön velem a „Megnyitottunk” matrica, mely egy étterem üvegkirakatára ragasztva hirdeti az örömhírt immár négy teljes éve, miszerint a nyitási akció keretében ingyen üdítőt kaphatunk, ha az átlagos helyett nagy menüt kérünk. Bár régi ismerettség áll fent köztem és a matrica közt, valahogy sosem tévedtem be az étterembe.
Vannak olyan megmagyarázhatatlan, örök érvényű dolgok az életünkben, mint ez a felirat. Gyakran, ha észre is vesszük, nem kérdezünk, nem keresünk választ, csak elsétálunk mellette és boldogan konstatáljuk, hogy még mindig minden a helyén van, nem változott semmi. Például hány embernek jut eszébe, hogy milyen bonyolult világban élünk. Mennyire megdöbbentő, hogy nem is kell ismernünk a világ forgását és a forgás okát ahhoz, hogy éljünk, boldogok lehessünk.
Természetesen nem haszontalan, ha tarsolyunkból előhúzhatjuk a konyha kémiát és egy lakótömbnyi ember életét mentjük meg azzal, hogy nem kotyvasztunk semmi robbanékonyt főzés közben, vagy éppen nem ássuk el a kert végébe a vegyszeres üveget „hát az ott úgysem zavar senkit” címszó alatt, hogy aztán félévre rá csodálkozzunk, hogy a veteményesben rohad a paradicsom és a paprika pedig akkora, mint az az üveggolyó, melyet elvesztettünk gyermekként, mert épp csak akkorka volt, hogy vígan visszamosolyoghasson a kád lefolyónyílásának túloldaláról.
Ha ezt a bonyolult képletű világot élhetjük akár azzal a megoldókulccsal is, hogy felkelünk, elvégezzük, amit kell, aztán hazaérve lefekszünk és önfeledten alusszuk a mindennapi ember álmát és másnap felkelve nem lett semmi sem jobb, de Istennek legyen hála, rosszabb sem, könnyen találkozhatunk a kísértéssel, mely azt súgja halkan és lustán, nem kell semmin változtatni, minden jó, ahogy van. Ne hallgassunk rá, hiszen az életre a legjobb definíció az állandó változás. Változzunk és változtassunk. Persze mindent a jó irányba.
Természetesen nem haszontalan, ha tarsolyunkból előhúzhatjuk a konyha kémiát és egy lakótömbnyi ember életét mentjük meg azzal, hogy nem kotyvasztunk semmi robbanékonyt főzés közben, vagy éppen nem ássuk el a kert végébe a vegyszeres üveget „hát az ott úgysem zavar senkit” címszó alatt, hogy aztán félévre rá csodálkozzunk, hogy a veteményesben rohad a paradicsom és a paprika pedig akkora, mint az az üveggolyó, melyet elvesztettünk gyermekként, mert épp csak akkorka volt, hogy vígan visszamosolyoghasson a kád lefolyónyílásának túloldaláról.
Ha ezt a bonyolult képletű világot élhetjük akár azzal a megoldókulccsal is, hogy felkelünk, elvégezzük, amit kell, aztán hazaérve lefekszünk és önfeledten alusszuk a mindennapi ember álmát és másnap felkelve nem lett semmi sem jobb, de Istennek legyen hála, rosszabb sem, könnyen találkozhatunk a kísértéssel, mely azt súgja halkan és lustán, nem kell semmin változtatni, minden jó, ahogy van. Ne hallgassunk rá, hiszen az életre a legjobb definíció az állandó változás. Változzunk és változtassunk. Persze mindent a jó irányba.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése