ENYÉSZET ELLENI MŰVÉSZET | Utcaképek 6.

Az Utcaképekben a hétköznapok apró rezdüléseinek rögzítését olvashatjuk minden szerdán. 

 egy kis lendületet adva a hideg, téli napokra.

Utcakép 6

Az utcában lakó idős hölgy épp kirázta a rongyot az ablakban, amiből nagy porfelhő szállt fel. A szemben lévő háztömb kapujában egy középkorú nő seperte az utat. Meg kell mondanom, jó nagy szemétkupacot összegyűjtött. Pár percre megpihent seprűjére támaszkodva.

Az jutott eszembe, hogy sok ember mennyire viszolyog a takarítástól. Mind hagyományos, mind képletes értelemben. Például a gyermek, mikor új játékkal akar játszani, gyakran csak odébb löki az előző, hogy legyen helye az újnak és közben nagyobb játszószoba után sóvárog. A felnőttek gyakorta kerülnek hasonló helyzetbe az íróasztal kapcsán. Azonban sajnos a kapcsolatainkban is megtapasztalhatjuk ezt a viselkedést, hiszen egyszerűbb a gondokat szőnyeg alá seperni, nem? De vajon hosszú távon nem sérülünk jobban, ha a szőnyegünk ki van aknázva megoldatlan gondokkal és egyre sürgetőbb feladatokkal? Alapvetően mikor elmegy az ember egy szállodába, elvárja, hogy rendezett környezetbe érkezzen, tisztaság legyen, ha az van, megcsodálja, hogy milyen szép, igényes. Vajon a kis kiszerelésű szállodai szappanokon és a kézfertőtlenítőkön kívül a rendet nem tudnánk kicsempészni és hazavinni? Ha nem tudunk rendet tartani a saját életünkben, környezetünkben, jogosan vágyhatunk mások rendezettségére?

Gondolkozásomból az ajtótáblák hangos csapódása zökkentett ki, eltűnt a hölgy az ablakból, de az utcát seprő nő közben már újra neki állt a tisztogatásnak.